Szaraszvati istennő, a tudás védnöke

A szaraszvati szó jelentése: szara = „lényeg” szva = „az ember énje”. Megszemélyesítve: Aki a lényeget adja az ember énjéhez. Más megközelítésben: szarasz = „folyékony”, vati = „könnyű, könnyen áramló energia”. A Rigvéda szerint India három szent folyója közül az egyiknek, a Szaraszvatinak megszemélyesítője.

Szaraszvati nevének jelentése: elegáns, folyik és vizes. A folyik kifejezés, nemcsak a hullámzó vízre értendő, hanem a tudás áramlására is.

Egy másik különleges összefüggés a folyó két partja, amely egyrészt a tudatlanság vagy rabság helye, míg a másik, messzi part a megvilágosodásé. A szabadság világát képviseli. A folyó ebben a metaforában az átmenet állapotot, a születés időszakát jelenti, amelyben a megtestesült lélek döntő átalakulásokon megy keresztül. A folyó nagy tisztító hatalmat képvisel, amelyben az önzés megfullad, és a zarándok újjászületik, szabadon és megvilágosodott állapotban.

A hindu istenségek között az ékesszólás, költészet és a tudomány, valamint a művészet, különösen a zene felügyelője, pártfogója. Brahma felesége, India nagy szent folyói közül az egyiknek a megszemélyesítője. A Szaraszvati puját a diákok az oktatás kezdetén ünnepelik. Napjainkig élő az a szép szokás, amiben egy új baba érkezésekor a nagymamák mézzel csillagot, Szaraszvati jelét rajzolják az újszülött nyelvére. A nyelv a beszéd szerve, tehát várhatóan Szaraszvati csillagához fog csatlakozni.

Egyes hagyomány szerint Brahma homlokából, másik szerint Brahma szájából kiáramló levegőből nyilvánult meg, ezért sokan Brahma lányaként tekintik. Ebben a szerepben nem volt testi kapcsolata Brahmával. Valójában Brahma gyönyörű felesége, fiatalos és kegyes megjelenésű. Laksmi istennővel ellentétben kevés ékszer díszíti.

Szaraszvati a Védák anyja, és a szanszkrit nyelv dévanágari betűinek megalkotója. Magával hozta a négy Védát (a hinduizmus szent könyveit), a tudás minden ágát. A 36 ráginit és a 6 rágát, vagyis zenei formákat. Olyan fogalmakat, mint a memória, a jóga, a vallási szertartások és a különböző mértékegységek. Ő adta Ganésának a toll és a tinta ajándékát.

A Védákban Szaraszvati istennő karaktere és tulajdonságai egyértelműen összefüggenek a hatalmas Szaraszvati folyóval. Szimbolikus értelemben a folyókban, a vízben rejlő szakrális lényeget képviseli. Szaraszvati védikus leírásában először a termékenység kap nagy jelentőséget. A víz gazdagítja a földet, hogy bőven teremjen. Másodsorban Szaraszvati a tisztaságot jelképezi, miként a víz, különösen a folyó víz. A Védákban gyakran kijelentik, hogy a Szaraszvati folyó felszentelt partja rituális célokra alkalmas. Ez a folyó megtisztító erejét is sugallja. A Gangeszhez hasonlóan a Himalájából ered.

Szaraszvati szimbolikája

Szaraszvatinak négy karja van. Könyvet tart, hiszen a tudomány istennője, másik tenyere áldásosztó, a hinduizmus hagyományos ajándékozó gesztusát, a varada mudra jelét mutatja.

Szokták úgy is ábrázolni, hogy kezében imaláncot, imafüzért (aksamala, mala), elefánthajtó botot, kereket, hurkot, nektárral telt kelyhet, buzogányt, kagylókürtöt, fehér lótuszvirágot, esetleg szenteltvizes edénykét tart. Két kezével lantszerű hangszerén játszik, ez a vína, a szitár őse.

A könyv (pálmaleveleket) a tudományokhoz és a tanuláshoz,

a vína a művészetekhez, különösen a zenéhez kapcsolódik.

A lótuszvirág a tisztaságot jelképezi, az imalánc és a vízöntő pedig a spirituális tudományokat és a vallási szertartásokat.

Fehér arannyal hímzett száriban ül egy fehér lótuszon. Ruhája egyrészt a folyót idézi, másrészt a fehér a béke színe. Hátas állata a páva vagy hamsza, a fehér hattyú. A hattyú a bölcsességet, kegyelmet és szépséget képviseli.

Szaraszvati mantra

om aim saraswatyai namah