Az imádságban Istenhez fohászkodunk, hogy vezessen és szabadítson ki minket az érzéki lét káprázatából és homályából,
s az ezzel együtt járó halandóságból
a fölébredett öntudat valóságába és világosságába,
a halhatatlanságba.
Mert halhatatlanok vagyunk. Amikor korlátozzuk magunkat, akkor tudatlanok vagyunk, mert nem vagyunk képesek látni a Valóságot. Akkor az árnyékban vagyunk.
Azért imádkozunk, hogy a tudatlanság árnyéka szűnjék meg, hogy a fényben, az isteni tudás birtokában lehessünk;
így halandóságunk halhatatlansággá lesz,
ez pedig az atma, a Lélek.
Sri Swami Vishwananda
A mantra szövege magyar átírással
ÓM aszató má szadgamaja!
Tamaszó má dzsjótir gamaja!
Mritjor má’mritam gamaja!
ÓM, sántih, sántih, sántih.