Visnu, a védelmező

Visnu az a mindent átható Úr, aki mindenben kiterjed: az univerzumok teljességében és a parányi atomban is. Ő a világegyetem fenntartója, a sattva-guna, vagyis a jóság kötőerejének, valamint az igazságosságnak a képviselője. Narayana (Nárájana) néven is nevezik, ami minden élőlény menedékének vagy végső céljának felel meg. Visnu híres az avatárként megjelenő különböző formáiról is.

Visnu jellemzői közül a hívő számára nem a felbecsülhetetlen nagysága és hatalma a lényeges, hanem két másik fontos tulajdonsága: az audarya-nagylelkűség és a karunya-együttérzés.

Visnu az anyagi teremtés létrehozója, jóságos fenntartója és könyörületes védelmezője. Hívei a vaisnavák. Az Úr Visnu dicsőségéről szóló versek olyan ősi könyvekben találhatók meg, mint amilyen a Rig-véda. „Sose hagyjon cserben bennünket Visnu!” (Rig-véda 7.93.8.) Fontos tudnivaló, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krisna az, aki megmutatkozik Visnu formában is, hogy ellássa az univerzum feladatait.

Visnu felesége Laksmi, a bőség, a jólét és a szerencse istennője. Otthonuk a Vaikuntha bolygó, az égi lakhely. Visnu hordozó madara, Garuda, akinek neve szárnyaló beszédet jelent. Egy emberi karokkal is rendelkező hatalmas és kegyes sas. Színe az olvadt aranyé, csőre vörös.

Visnu szimbolikája

Visnu a világ egyensúlyának fenntartása és a jó győzelme érdekében többször is felbukkan, különféle formákat ölt. Testszíne világoskék, aranysárga ruhája a Védák jelképe, karperecei a három földi életcélt – az erényt, a sikert és a boldogságot jelentik, míg koronája a magasabb rendű valóságot.

Sheshanaga vagy más néven Anantasesa az a hatalmas kígyó, melyen Visnu fekszik. Univerzum megteremtése előtt Náráyana, a Legfelsőbb Istenség elaludt hatalmas, Ananta Sésa nevű kígyóágyán, mely a Ksíramudra (tejóceán) vizén lebeg. Ez az egyik legismertebb ábrázolása.

Egyik lábát hitvese, Laksmí ölében pihenteti, aki lágyan masszírozza azt. Ahogyanígy álmodik a következő teremtésről, egy aranyló lótuszvirág sarjad köldökéből, melyen megjelenik (ül) Brahmá istenség, az univerzum mérnöke.. Miután felébred, arra utasítja Brahmát, hogy folytassa a teremtés folyamatát.

Visnu az anyagi teremtés érdekében három formában nyilvánul meg. Ezek a formák teremtik meg és tartják fenn az univerzumot.

Az első forma Mahá-Visnu, vagy más néven Káranodakasájí-Visnu, aki az Okozati-óceánon egy kígyóágyon fekve, pusztán ki- és belélegzésével teremti meg és pusztítja el az univerzumokat. A kígyóágyat Ananta Sésa, Visnu kígyó alakú kiterjedése alkotja.

A második forma Garbhodakasájí-Visnu, aki behatol minden univerzumba, és megteremti bennük az élőlényeket.

Harmadik formájában Ksírodakasájí-Visnuként megjelenik minden élőlény szívében (sőt behatol minden atomba is), s ezért az élőlények Felsőlelkeként is ismeretes. E Ksírodakasáji-Visnuból terjednek ki mindazok az isteni formák, amelyek a későbbiekben “Visnu inkarnációiként” fognak részletesebben szerepelni.

A Garbhodakasájí-Visnu köldökéből kinövő lótuszvirágon születik meg Brahmá, az első élőlény, aki teremtő hatalmat kapva folytatja az univerzumon belüli teremtés folyamatát, létrehozva más élőlényeket (pl. a félisteneket) és megteremtve az univerzum változatosságát.

Visnu örök társa Laksmí, a szerencse istennője, akit Srídévínek neveznek. Srídéví általában kinyílt lótuszvirágot tart a kezében. Visnu másik hitvese Bhúdéví, kezében kék lótuszvirággal (melynek szirmai néha össze vannak csukódva). Ha mindkét hitves jelen van az Úr Visnuval, akkor Laksmí a jobb oldalán, Bhúdéví pedig a bal oldalán áll. Gyakran láthatjuk őket úgy is, ahogy a kígyóágyon fekvő Visnu lábainál ülve szolgálják Őt.

Vannak templomok, ahol Laksmí és Nárájana múrtiját úgy láthatjuk, hogy az Úr Nárájana (Visnu) ül, Laksmídéví pedig az ölében foglal helyet.

Visnut általában négy karral ábrázolják, melyekben kagylókürtöt (sankha), harci korongot (csakra), buzogányt (gada) és lótuszvirágot (padma) tart. Harci korongját Szudarsannak, buzogányát pedig Kaumodakinak hívják. Van egy Nandaka nevű íja is. Visnu, ahogyan Krisna is, kék színű, és sárga ruhát hord. Mellkasán a Kaustubha nevű ékszert viseli. Néha nyolc karja is lehet, amelyekben kagylókürtöt, korongot, buzogányt, lótuszvirágot, íjat, nyilat, kardot és pajzsot tart.

A buzogány és a korong azt jelképezik, hogy az Úr megbünteti a démonokat és a gonosztevőket. A lótuszvirággal és a kagylókürttel megáldja híveit. Amikor valamely inkarnációja megjelenik ezen a bolygón, amellett, hogy elpusztítja a démonokat, a vallásos elvek ellenségeit, híveit is megvédi.

Az Úr Visnu arca vidám, s a lótusz virágához hasonlít. Mellkasán a Srívatsza jelet viseli, amely egy fehér szőrtincs. A ragyogó Kaustubha drágakő ékkövekkel és gyöngyökkel díszítve függ nyakában, amely mellett gyönyörű virágokból készült füzér emeli ki arcának szépségét. Azt tartják, hogy az Úr Visnu mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez.

Amikor a kagylókürt megszólal, hangot adnak az egyetemes teremtés eredeti rezgései. Az Úr mindenkit hív, hogy a magasabb valósághoz forduljon, és ne maradjon az anyagi létezés sötétjében. Ez a hívás egyben a belső hang is, amely a lelkiismeret szava. Ha az ember nem veszi figyelembe a hívást, akkor az Úr még mindig használhatja a kagylót, hogy elvágja a hamis egót és az anyagi kötelékeket.

A csakra, a harci korong nemcsak fegyver, az univerzális tudatot vagy tudatosságot is jelenti. Eloszlatja a sötétséget, bárhol is jelenjen az meg. Ezáltal bevilágítja a magasabb szintű tudatosság felé vezető utat. A csakra neve Sudarshan, a határtalan hatalom és fény, amely elpusztítja a tudatlanság minden formáját. Visnu csakrát tart az ujján, hogy megmutassa, Ő az, aki ellenőrzi az időt és a világegyetemet.

A buzogány szimbolikusan a kozmikus értelem vagy tudás. Neve: Kaumodaki, ami azt jelenti, ami elragadja az elmét. Úgy is hívják: az, ami boldogságot ad a Földnek, vagyis elpusztítja a gonoszságot. Az időhöz is kapcsolódik, amely mindent romba dönt.

Visnu a lótuszvirágot forgatva mutatja a világegyetem forgó vagy változó természetét. Emellett az isteni kegyelmet is jelzi.

Az Úr Visnu nyaklánca a Vaijayanti egy teológiai virág, amelyet Krisnának és Visnunak ajándékoznak. A Vaijayanti virágfüzér jelentése: a győzelem koszorúja. A Mahábhárata is megemlíti.

A védikus hagyomány szerint öt kiemelkedően értékes drágakövet is mutat: smaragd, zafír, rubin, gyöngy és gyémánt. Ezek az öt klasszikus elem megfelelői: föld, víz, tűz, levegő és éter. Az öt érzéket is jelzik, illetve az Úr hatalmát felettük. Illata az anyagi megnyilvánulásban megtalálható finom elemeket reprezentálja. Mindez azt tükrözi, hogy az Úr az egész univerzum mestere.

Vishnu Gayatri Mantra

ॐ नारायणाय विद्महे
वासुदेवाय धीमहि
तन्नो विष्णु: प्रचोदयात्

OM Narayanaya Vidmahe
Vasudevaya Dhimahi
Tanno Vishnu Prachodayat

„Om. Hadd meditáljak az Úr Nárájanon!
Vászudeva, kérlek, adjál nekem kellő intelligenciát ehhez,
és az Úr Visnu világosítsa meg elmémet.”

नमो नारायण
Om namo Narayanaya.
Hódolatom a Mindenható előtt.”