Táncold magad meztelenre! 

Kedves Olvasó! Kérlek, válaszolj magadnak: Te mikor táncoltál utoljára? Emlékszel az 
érzésre, mikor teljes figyelmeddel a mozdulatra fókuszálsz? Tudod még, hogy milyen
 tánc közben megengedni, hogy önmagad légy és közben méltóságteljesen elmerülj egy
 ismeretlen vagy jól ismert és izgalmasan tükröződő szempárban? Ha sikerült felidézni,
 tudhatod, hogy ez ugyan nem hétköznapi, de a mindennapjaid része lehet, ha megadod
 magadnak. Rövid riportunkban bepillanthatunk a stúdió táncóráiba, melyek hétről-hétre 
lehetőséget adnak a feltöltő kikapcsolódásra. Kónya Péter tánctanárunkkal, a Príma Dance TSE elnökével beszélgettünk.

 

Miért jönnek hozzád és kik táncolnak veled a WelcOMe-ban?

Az emberek alapvetően két okból jönnek. Az egyik az, hogy meg akarnak tanulni
 táncolni, a másik az, hogy társaságra vágynak. Itt a kettőt egyben megkapják és ezek
 hatására mindenki megváltozik egy kicsit, a befogadó közegnek köszönhetően. Az
 ide érkező kap a többiektől egyfajta feloldást és könnyebben felszabadul. Mindenféle
 társadalmi rétegből érkeznek az egyre inkább minőségi gyakorlók, ez alatt azt értem,
 hogy mindenre nyitottak és sokat befogadnak, ami a tánccal kapcsolatos.

 

Hogy látod, miben változik, mit tapasztal, aki eljön hozzád gyakorolni?

Az önbizalomra nagyon jó hatással van. Aki eljön, alapvetően elfogadóbb lesz saját
 magával szemben is. Szerintem fontos, hogy megértsék a kapcsolatot, hogy miben más 
a férfi és a nő, ki miben érezheti jobban magát. A táncban megvan a szerepvállalás: a 
férfi – mint vezető -, támogatást kap, elfogadást, egyfajta visszajelzést, hogy ő abban a
legjobb. A nő pedig, hogy támogatóként, befogadóként nyugodttá váljon és tündökölni 
tudjon ebben a fajta irányításban. Így mindenki megtalálja a saját, hiteles szerepét és jól
 érezheti magát.
 Emellett alap a testkultúra – ami minden táncban ott van -, de a stílus fogja
meghatározni, hogy milyen táncot táncolunk. Attól függetlenül, hogy valaki társas táncol, 
balettozik – vagy mindegy, hogy mit táncol -, mindegyik táncnak megvan a testtudat
alapú technikája. Ha egymás után megismerjük a tánc stílusokat, műfajokat, nyilván
először szembe jön a különbség, de ahogy minél többet ismersz meg belőlük, nem a
 különbségeket fogod felismerni, hanem az azonosságot.

 

Milyen hatással van a tánc az élet más területeire?

Nagyon sok visszajelzést kapunk! Konkrétan azt jelzik, hogy ez egy terápia is akár,
 párkapcsolati útmutató, hogy fel tudják vállalni a szerepüket, és azt felismerjék 
egymásban. Ha belépnek egy táncos térbe, az olyan, mint egy ünnepi tér, ünnepi
 valóság. Aztán vissza tudnak lépni a hétköznapiba, de nem kilépnek belőle, hanem
 magukkal viszik. Fontos, hogy így fenn tudja tartani a kapcsolatot a párjával, és ezt az 
igényt és lehetőséget máshol is tudja használni. Fontos a személyes rész, hogy meg
 tudja mutatni saját magát és az én-tudat egészséges módon alakuljon tovább. Teljesen
 mindegy, hogy milyen szinten táncolsz, az egyéniség megmutatkozik! Minél nyitottabb
 tudsz lenni, annál többet be tudsz fogadni belőle.

 

Mindenki megtanulhat táncolni?

A tánc bármelyik korosztályban elkezdhető és akár verseny szintre is el lehet jutni. A
 társaság nagyon befogadó, életkortól függetlenül mindenki ad egy kis segítséget, 
mindenki tesz hozzá, hogy együtt jól érezzük magunkat.
 Azonban van az a réteg, akinek abszolút nem való. Annak, aki gyors megoldást
szeretne, mint az instant három-az-egyben kávé. Például van egy tánc szezon és 
racionálisan előre akarja tudni, hogy ezt és ezt fogja tudni letáncolni lépésekben és
 figurákban. Ez tőlem távol áll. 
Én meg tudom mutatni neki az utat a tánc felé. Bármilyen fokon és minőségben tudom 
azt fejleszteni, de ehhez szükséges a tanuló irányából a nyitottság is. A táncból az
 érzékelés és az érzelmek nem kizárhatók. Az, hogy csak racionális tudásra törekszünk, 
és valaki megtanulja a lépéseket és darabra tudja, hogy mit hova kell tenni az adott
 tanulási időszakaszban – és azt meg is tudja csinálni -, sikerélménye is lesz! Sajnos 
ezzel a hangulattal azonban elmehetünk a homokozóba is pogácsákat lapítani, mert bár
megcsinálja a tánc programot, de élményszerű boldogság nem feltétlenül fogja eltölteni.
 A szintek meghatározásánál sem azt ajánljuk, hogy a kezdő szint itt ér véget és a 
haladó itt folytatódik. Nem tudnám élesen különválasztani, hogy ki hol tart és milyen
 úton halad. Nálunk az órák átjárhatók és mindenki tapasztalhat bármelyik órán, attól 
függően, amire érzése szerint szüksége van. Így például a haladók is átmennek a kezdő
órákra, hogy erősödjenek.

 

Beszéltél a szerepvállalásról, hogy kapcsolódik ez ide?

Sokszor nagyon nehéz a szerepvállalás manapság. A nők többségének – pláne, ha
 úgymond karriert fut be – vezető típusú emberré kell válnia. A táncban meg erre nincs
 szüksége. Itt ezt kell elengedni igazából! Meg kell tudnia engedni magának, hogy
 visszatérhessen abba a szerepbe, ami előnyt ad az ő számára. A saját területén a nő
 sokkal energikusabb és szebb, mint ha megpróbálna egy férfi bőrébe bújni. Nagyobb
 örömet is okoz mindenkinek, ha otthon lehet a saját bőrében és nem kell álarc mögé
rejtőznie.

Erre szoktuk mondani, hogy táncolj meztelenül! Nem az számít, milyen ruha van rajtad,
milyen cipőt viselsz, nem kell megfelelni senkinek! Az számít, hogy legyél ott te! Így
 engedheted, hogy megjelenjen a saját éned. Tehát, ha valaki elindul ezen az úton,
 akkor abból nagyon sokat tanulhat: saját magáról és a (mindennemű) kapcsolataiból is.
 Ezáltal önbizalmat szerezhet és teljesebb életet élhet.

Köszönet Péter a beszélgetésért, igazán jól esett, és bízom benne, hogy ti is, akik 
eljöttök a WelcOMe-ba vagy a Príma Dance TSE óráira táncolni, 
megélhetitek ezt a fajta meztelenséget. Hétköznapi öltözetben, egy hétköznapon.

Szeretettel,
Via

Kategória: Blog

0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder